Biztonságos hely tékozló fiaknak

2017. augusztus 4. | Kategória: hírek, média

A biztonságos helyről, a mákos beigliről, a tékozló fiúról és az öt soláról szólt második előadásában Mike Pál lelkipásztor.

Vállalni önmagunk

„Szépséges ifjú barátaim, annyira nagy öröm itt lennem veletek! Szükség van a közössége, az ölelésre, a táncra, Isten közelségére, aki maga az élet!” – hangsúlyozta tegnapi előadására visszautalva Mike Pál. Emlékeztetett: a szégyen állapotában Isten nélküli önmagunkkal, belsőnk betölthetetlen űrével találkozunk, amelyet takargatni kezdünk, befedezve magunkat mindazzal, amitől szebbnek, jobbnak, értékesebbnek képzeljük magunkat.

„Vegyétek le a fügefaleveleket, mérgező ruháitokat, ne takargassátok szégyeneteket, hogy Isten maga öltöztethessen fel benneteket!”

– kérte a résztvevőktől az előadó.

A levetkőzéshez, önmagunk vállalásához azonban meghitt, biztonságos helyre van szükség. Van-e olyan hely, ahol nyugodtan vállalhatom ürességem, gyengeségem, sebzettségem is? Önmagunk meztelen valójának vállalása mindig kockázatos – de ez a kockázat minimalizálható, például itt, a Csillagpont biztonságos, elfogadó közegében.

Mákos beigli a magam módján

Volt egyszer egy kedves házaspár nagy anyagi szükségben, akik mákos beiglire vágytak, és nekiálltak sütni azokból a maradékokból, amiket a kamrájukban találtak. Se liszt, se tojássárgája, se margarin nem akadt, nem volt sem cukor, sem narancshéj, sem lekvár, csak némi korpa, zsír, frissességét vesztett tojásfehérje és pár marék mák. Amikor mégis elkészítették a tésztát, és leültek, hogy elfogyasszák, az első pár nehézkes falat után felnézett a férj, és azt mondta: „Drágám, én nem értem, mit szeretnek az emberek ezen a mákos beiglin.”

Így érezheti magát a magyar fiataloknak közel negyvenhárom százaléka, akik egy 2016-os felmérés szerint a maguk módján vallásosak. Csak összehasonlításképp: a Csillagpont nagyszínpada előtt Igét hallgató négyezer résztvevő a Kárpát-medence 1,7 millió fiataljának mindössze 0,23 százaléka, létszámuk töredéke a nagy zenei fesztiválok több százezer résztvevőjének. A mai ember különösen hajlamos arra, hogy saját ízlése szerint saját hitrendszert, nevermind-kultúrát építsen fel abból, amit a neten olvas vagy a tévében lát, és azt éli meg, hogy „nem is olyan jó a mákos beigli, pedig mindenki ezt habzsolja!” A maga módján próbálja betölteni a benne tátongó űrt – úgy, mint annak idején a tékozló fiú.

Biztonság és bővelkedés

„Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!” (Lk 15,17) – döbbent rá a kongó ürességre a disznók vályúja mellett a bibliai tékozló fiú, és elindult az egyetlen biztonságos helyre: hazafelé. Még távol volt, egészen távol, amikor apja meglátta, megszánta és elészaladt. És elkezdődött az ünneplés, az örvendezés, hogy a fiú hazajött és él.

„Hol van az a hely, ahol levetkőzhetek, és pucéron ehetek egy jó mákos beiglit? 

Itt, a Csillagponton levetkőzhetem szégyenemet, és jóllakhatok az igazi mákos beiglivel. Ez a biztonságos, bővelkedő hely maga az egyház” 

– mondta Mike Pál, és Luther Mártont idézve hozzátette: az igaz ember hitből él. „Milyen az egészséges, befogadó egyház, a hely, ahol helyem van? Erre keresi a választ a reformáció az egyházban” – világított rá az előadó.

Az igazi recept

Az egyház az a biztonságos hely, ahová mehetek, mert ott befogadnak. A tékozló fiúnak még a moslékból sem volt szabad ennie, még azon a megvetett helyen sem fogadták be – ahonnan hiányzik a befogadás, az nem egyház. – A reformátorok felismerték az igazi beigli receptjét, illetve visszatértek hozzá. Ha ebből bármit elhagyunk, akkor az egyház nem lesz több, mint egy klub. Volt idő, amikor a nem megfelelő helyről és a nem megfelelő módon töltekezés miatt kimerültek az egyház tartaléka, pedig ez az a hely, ahol irgalommal fogadnak, ha hazatérünk. Isten minden utunkon követ minket a szemével, és hazavár akkor is, amikor mi távol vagyunk az atyai háztól.

Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28) Ez, hogy jöhetünk bárhonnan az atyai házba, mert van bocsánat, maga a sola gratia, hiszen ez egyedül kegyelemből lehetséges – emlékeztetett Mike Pál, és egy amerikai punk prédikátort idézett: „Két dolgot hozhatsz haza: a romlottságodat és a hitet, hogy van bocsánat.” Az előadó hozzátette: „Ide a Csillagpontra is ezek hoztak el téged. Itt van a helyed, mert valaki kifizette azt, amit elpocsékoltál – sokat fizetett azért, hogy újra a tiéd lehessen, amit elvesztegettél. Ott van egyház, ahol maga az Atya vár téged.”

Hol van akkor egyház?

Ott van egyház, ahol az Atya ölelése, szeretete a legfontosabb. Ahol ő maga van a középpontban. „Az Atyával találkozás szenvedély, lelkesedés, kapcsolat. Egyház ott van, ahol egyedül Istené a dicsőség. Ezt jelenítik meg a román képzőművész, Liviu Mocan égre meredő kürtjei. Így kürtöljük világgá: ebben a házban Isten vár téged” – mondta Mike Pál.

Az előadó hozzátette: ott van egyház, ahol Istennek szava van. Ott nincs egyház, ahol valamilyen testület, tanítóhivatal, hagyomány valamit jobban tud, mint maga Isten. A sola Scriptura elve adta vissza az Ige méltó helyét – Luther Márton ezt így fogalmazta meg a saját életére nézve: „Lelkiismeretem Isten Igéjének foglya.” Ma is innen, Isten írott szavából kapunk egyedül útmutatást életünk megjobbítására – szögezte le a lelkipásztor.

Ott van egyház, ahol a nagy testvérek is örömmel várnak bennünket. A tékozló fiú történetének ez az egyik legnehezebb része, amelytől valójában ez a tékozló fiúk története lesz – hiszen az idősebb fiú, bár otthon marad, de valójában nem szereti sem fivérét, sem édesapját. A testvér is csak ember, emberi indulatokkal. – Szinte halljuk a mai nagy testvéreinket, vagy magunkat: „Ez az én padom! Ez az én egyházam! Még hogy odaadjam ennek a csavargónak, amit hűséges, kitartó munkával gyűjtöttem? Ha ő is itt van, akkor én nem akarok itt lenni.”

Igazi egyház az, ahol a nagy testvérek is várják a kallódókat – még akkor is, ha nincsenek mindig a helyzet magaslatán.

Ne csak a láthatókra nézz, hanem Isten láthatatlan történetére is! – bátorított Mike Pál. Isten ugyanis tudja, kik az övéi, és az övéit jóllakatja, megelégíti. Az ebbe belekapaszkodó hit olyan, mint az ég felé fordított horgony: sola fide, azaz hit által a láthatatlanba horgonyozunk. „Éppen ezért a legfontosabb: ott van egyház, ahol a láthatatlan valóságban ott ül melletted valaki, aki nem félti tőled, amije van, hanem a sajátjából ad – foglalta össze Mike Pál. – Nem sajnálja tőled a hízott tulkot, nem fordul el tőled, hanem még az életét is odaadta érted, hogy neked jobb legyen, hogy szabadon és bizalommal hazajöhess. Ő az út, amelyen járva odaérsz, ahová oda kell érned. Ő a biztosíték arra, hogy hazaérsz oda, ahol biztonság van. Solus Christus. Egyedül Jézus Krisztus.”

Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Vargosz