Egyetemes Imahét Magyarkécen – 2016 – beszámoló

2016. február 23. | Kategória: Gyülekezeti alkalmak, hírek, imahét, média

„… hogy hirdessétek nagy tetteit…” hangzik Péter első közönséges leveléből a 2016-os egyetemes imahét alapigéje, ami kicsiny közösségünkben január 31. és február 7. között volt megtartva. Isten kegyelméből áldásokkal teli alkalmakban volt részünk. E hét alatt, a közösség egy testként való működését is megtapasztalhattuk, amikor gyülekezetünk tagjai láthatóan vagy láthatatlanul végezték a szolgálatot. Gyülekezetünk kórusa és ifjai énekkel és versekkel szolgáltak, asszonyaink pedig finom ételekkel. Isten igéje pedig napról-napra a tanúságtétel témakörében szólt hozzánk.

1.napA hetet Rákosi Jenő, érmellék esperese kezdte a Máté 28, 1-10 verseivel. Igehirdetésében többször is kihangsúlyozta: hirdetnünk kell Isten tetteit,  hiszen Isten tulajdon népe vagyunk. Isten tetteinek hirdetése nem csak a lelkészek feladata, hanem az enyém, a tiéd is. Felvállalom-e Isten tetteinek a hirdetését?

2.nap

Hétfőn Vinczéné Pálfi Judit, Nagyvárad- Csillagváros lelkésze a 133. Zsoltár szavaival bíztatott arra, hogy legyünk készek az öröm hirdetésére. Isten igéjét elsősorban magunkon próbáljuk ki és a másik durva közeledését fogadjuk Isten közelségével, ami csak akkor fog menni, ha Isten közelségében maradunk. Hiszen minél távolabb vagyunk Tőle, annál messzebb kerülünk embertársainktól is. Örömöt csak akkor hirdethetek, ha bennem öröm van.

3.napKedden, Visky István, Fugyivásárhely lelkésze szolgált a Jeremiás 31, 10-13 alapján a tanúságtétel két alapvető feltételéről. 1. Légy jelen: csak az tud tanúskodni, aki jelen volt az eseményeknél. Tanúságtételünk akkor lehet hiteles, ha arról beszélünk, amit Isten a saját életünkben végzett el. 2. Beszélj: nem ér semmit, ha az én szívem tele van Jézus jelenlétével, de arról nem beszélek másoknak. Mond el „a szigeteknek”- hallottuk az igei felhívást; azoknak, akik elszigetelik magukat félelmeik, frusztrációik, stb. szigeteire. DE mit mondjunk el „a szigeteknek”? Három dolgot: Isten egy ítélő Isten; Van megváltás az ítélet alól; Örülj!

Február 3-án, szerdán, Bogdán Szabolcs krasznai lelkipásztor és a krasznai gyülekezet gyermekkórusa 4.napszolgált. Három nagy kérdésre kerestük a választ a Róma 10, 14-15 alapján. 1. Kiknek kell hirdetni az evangéliumot? Az ige azt mondja, azoknak hirdessük az evangéliumot, akik nem hisznek, valamint azoknak, akik nem hallottak róla. 2. Ki és hogyan hirdesse az evangéliumot? Az Istenben hívő ember, igehirdető is és nagyon fontos, hogy az igehirdető kapcsolatban legyen a Pásztorral. 3. Miért kell hirdetni az evangéliumot? Isten azért kéri, hogy hirdessük az evangéliumot, mert ez által kedvessé leszünk előtte és mások előtt egyaránt.

 

5.napJákóhodos lelkésze, Mikló István-Boldizsár által szólt Isten igéje csütörtökön az Apostolok Cselekedetei 2, 37-42-ből. A közösség megvalósulását úgy fogalmazta meg, mint a közös cél meglétét; majd egy kérdést szegezett a gyülekezet felé: Csináljuk-e már azt, amit ezerszer hallottunk? Fontos-e nekem a másik lelke, élete vagy el vagyok foglalva azzal, hogy a közösségben az én elképzelésim valósuljanak meg? Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi az, ami a közösségben nem velem, hanem általam történik.

6.napPénteken Id. Berke Sándor, tenkei lelkész tanítását hallhattuk az ünneplésről a 126 Zsoltár szerint. Megtudtuk, hogy a zsoltár a babiloni fogságból való hazatéréskor íródott. Egy igazi hálaadó zsoltár ez, ami arról beszél, hogy három dolog által nyilvánul meg ünneplésünk. 1. A szánk által: a szív túlcsordulásakor nem tud hallgatni a száj. 2. A szívünk által: Ha szívünk tele van hálával, sok más dolgot másképp látunk. 3. Kívülállók által: a kívülállók valahogy mindig lereagálják az Isten népe megnyilvánulását, beszélni fognak ünneplésedről.

7.napBogya Árpád, Lompért lelkésze és a lompérti gyülekezet énekkara szolgált köztünk szombaton. Az igei üzenet az Ézsaiás 62, 6-7 által szólt és erős imádkozásra hívta el a gyülekezetet. Azonban az ima erőssége nem abból jön, hogy én erősen imádkozom, hanem attól lesz erős, akihez imádkozunk. Vajon, amikor imádkozom, hiszem azt, amit kérek? A lelkész felhívta a figyelmünket, hogy mindannyiunknak őrállói feladatunk van: emlékeztetnünk kell Isten a nekünk tett ígéreteire. Miért kell Istent emlékeztetni? Azért, hogy magunkat emlékeztessük az Isten nekünk tett ígéreteire. Nekünk van szükségünk az emlékeztetésre. Én tudom-e, hogy hol van a helyem? Ha igen, akkor álljak oda és ne hallgassak, emlékeztessem Istent.

Imahetünk végül vasárnap délelőtt záródott az úrvacsorai szent jegyek kiosztásával. Veres-Kovács Attila, 8.napNagyvárad-Olaszi lelkész vezette gondolatainkat a Lukács 24, 13-34 által. Az események mindnyájunkat elragadnak, ha nincs jelen Jézus, hogy értelmet adjon nekik. Ha felismerjük Jézust, trappoljunk a többiekhez az örömhírrel, mint az emmausi tanítványok. De, ne feledjük, hogy az evangélium hirdetésére csakis Krisztus megbocsátása által válunk alkalmassá.

Legyünk Krisztus által bocsánatot nyert evangéliumhirdetők, a többiekhez trappoló tanítványok, akik nem tudnak nem beszélni, nem tenni.

 

 

Gergely Gabriella, szociális munkás