Jézussal indult a reformáció

2017. augusztus 4. | Kategória: hírek, média

Közösség, tánc, ölelés – ez Isten eredeti terve az emberrel, akit elpecsételt, biztonságba helyezett, és akivel közösséget vállalt. Erről az eredeti tervről és ennek megromlásáról beszélt szerda reggeli első előadásában Mike Pál, a Csillagpont főelőadója.

Jézus ma is ad

Jézust egyszer négyezren vették körül, és a tanítványok megijedtek: mit tudunk nekik adni, hogy ne maradjanak éhen? Ez a riadalom munkálhat abban az előadóban is, aki végigtekint a nagyszínpadról a találkozó közel négyezer résztvevőjén. Jézus annak idején nem ijedt meg, hanem azt kérte tanítványaitól: hozzátok ide, amitek van, aztán osszátok szét, amit visszaadok nektek! „Amink van, elég kevés: mégis, ahogy annak idején a hét kenyér és a pár hal elég volt mindenkinek, aki éhezett és kért.

Reménységünk, hogy Jézus Krisztus ma is ad azoknak, akik hozzá fordulnak”

 – mondta köszöntő szavaiban Mike Pál.

A reformáció Isten története

Lázban tartja a fiatalokat és a világot az egyik ismert együttes énekesének közelmúltbeli tragédiája. Több hasonló, a világot felkavart esetre emlékszünk: Mike Pál a Nirvana együttes frontemberének, Kurt Cobainnek szomorú példájára emlékeztetett előadása elején. Az együttes a kilencvenes évek elején 30 millió eladott lemezén kiáltotta a világba a kor emberének talajvesztettségét, reménytelenségét, kiábrándultságát, az emberi élet ürességét. Nevermind című albumuk azt üzente: ne rágd magad rajta! Ne foglalkozz azzal, ami nem jó, szép és igaz!

„Sokszor törekszünk elfedezni az élet értelmetlenségének érzését, menekülünk az üresség elől. Voltak és vannak, akik úgy érzik, nem bírják elhordozni ezt az ürességet. Lehet, hogy te is vívódsz épp azzal, hogy értékes életre vágysz törékeny emberként. Hogyan lett az emberben ez a tátongó mélység? Miért kell nekünk e tátongó mélység láttán a reformációról beszélnünk?” – tette fel a kérdést a főelőadó. Mike Pál azt mondta: a reformáció több mint történelmi esemény, mint emberi történet, az ugyanis Isten története, az ő megmentési terve az ember számára. Az emberi történetet átszövi Isten eredeti, láthatatlan története.

Ha a mi emberi történetünk nem vetül rá arra, amit Isten felőlünk tervezett, akkor szorulunk deformált történetünk reformációjára: helyre kell hozni Isten eredeti történetét velünk.

Sokan gondolják – mondta Mike Pál –, hogy a dolgoknak, történeteknek evolúcióra, folyamatos tökéletesedésre van szükségük, mert nem elég jó az, ami volt eredetileg. Nem voltak elég jók a távközlési eszközök, az autómodellek, ezért fokozatosan fejlődnek. Van, aki az életről is így vélekedik: jobb leszek, mint a szüleim, mint az előttem járók voltak. Vannak, akik ennél szélsőségesebben gondolkodnak: szerintük semmi nem jó, és nem evolúcióra, hanem revolúcióra van szükség, minden eddigit el kell törölni, és jönnie kell az új, erős nemzedéknek, akik mindent megoldanak.

„Mi hisszük, hogy reformációra van szükség, arra, hogy visszatérjünk oda, amit Isten eredetileg jónak teremtett”

– szögezte le a főelőadó.

A kezdeti „nagyon jó”

Milyennek gondolta el, milyennek teremtette eredetileg Isten a világot? Ez a kérdés feszít mindenkit, de a válaszokat sokan nem jó helyen, nem az Alkotónál keresték. Az eredeti állapotról a Biblia beszél nekünk. „Ebben két hangsúlyos dolog volt: a meztelenség, és hogy az egész nagyon jó volt.”  Mit jelent ebben az összefüggésben a meztelenség? Mi lehetett az a „nagyon jó”? A teremtéstörténetben a meztelenségre utaló szó olyasmit jelent, ami önmaga valóságában szép, szemlélhető.

„Mi történik ebben a szóban? A mindent látó szem végigtekint a káoszon, az alaktalan anyagon, és meglátja benne a legtökéletesebb lehetőséget, a legtökéletesebb formát, az eredeti embert, aki szép, akit meg lehet mutatni. Ti, fiatalok mind nagyon szépek vagytok. Jó rátok nézni. Amikor Isten megteremtette a világot, benne az embert, látta, hogy ez igen jó. Ő úgy lát minket, abban az igazi minőségünkben, ahogyan megteremtett minket” – magyarázta a lelkipásztor.

Mike Pál a „nagyon jót” jelentő héber szó három betűjéről elmondta: az első az elpecsételést jelöli, a második a sátorcöveket, a harmadik pedig a házat, a közösségvállalást. „Elpecsétellek magamnak, biztonságba helyezlek és közösségben leszek veled – ez Isten nagyon jó terve az emberrel. Ő azt szeretné, hogy az övéi legyünk, de szabadságot ad nekünk, hogy saját magunk dönthessünk arról, az övéi akarunk-e lenni” – mondta Mike Pál.

Szakítás, üresség, szégyen

Az Édenkertben az ember szakított a tiltott fáról, szakított Istennel, kívül helyezte magát ezen a közösségen, ezzel pedig megismerte a halált. Mindannyian ezt a halált hordozva születünk meg. Ha nem tudunk újra kapcsolódni, közösségbe kerülni a Szentháromság Istennel, életünk lemerül, mint egy égve hagyott lámpájú autó akkumulátora, ürességet és szégyent kezdünk érezni, amelyet takargatnunk kell úgy, ahogy tudunk, hogy valamelyest megerősítsük megrendült biztonságérzetünket. Vagy legalább úgy tegyünk, mintha biztonságban lennénk a fügefalevelek rejtekén – mert Isten nélkül csak szégyellni tudjuk magunkat, és rejtegetni pőreségünket, úgy téve, mintha minden rendben lenne. Olyanok vagyunk, mint az egyszeri legény, aki gondosan a fülébe tette a fülhallgatóját, és táncolva járt-kelt, mintha zenét hallgatna – de kikandikált a zsebéből a fülhallgató vége, és látszott, hogy nincs is a zsebében semmi, amiből zene szólhatna. „Isten nélkül nem marad más, mint a lájkvadászat, az elismerés szüntelen keresése, a másik felett uralkodás, a színlelés. Denied! Ezt üvöltötte annak idején Kurt Cobain 30 millió lemezen a világba: tagadd meg ezt a színlelést! De ez nem elég az élethez” – összegezte Mike Pál.

Közösségben, ölelésben, táncban

Mi a megoldás? Hogyan találhatunk vissza Istenhez, az ő teremtő akaratához? Isten a bűnbeesés után a gyorsan elhervadó fügefalevél helyett állatbőr ruhába öltöztette az embert. Véráldozat árán tudjuk csak elfedezni pőreségünk, drága áron ruháztattunk fel. A legnagyobb reformáció annak a felkentnek, Jézus Krisztusnak az áldozata, aki magát adta értünk, hogy pecsét legyen az életünkön. „…nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12)

„Hívd segítségül nevét, és megmenekülsz! Vesd le azt, amibe burkolóztál, add magad teljesen annak a Jézusnak a kezébe, aki helyre tudja állítani az életed!”

– buzdította a résztvevőket Mike Pál, aki a nyitó istentiszteletre utalva elmondta: Istennek van egy álma. Ő nem akar bennünket összetörni. Mi magunk vagyunk Isten álma – velünk szeretne közösségben lenni, át szeretne minket ölelni szüntelen táncban, ahogy két éve Győri Zsófia ölelte át Kulcsár Tamást kontakttáncában. A tánc valójában mozdulatpárbeszéd – erre az életet újraformáló kapcsolatra hívja a Csillagpont résztvevőt a Szentháromság Isten, ezért imádkoztak több ezren, egymást átkarolva a találkozó első reggelén.

Bagdán Zsuzsanna