Hírek

Észak-ír Exodus csapat Kécben

Posted by on 2016. augusztus 18. in hírek, média | 0 comments

Ahogy azt az eddigi években már megszoktuk, idén is ellátogatott hozzánk egy Észak-ír fiatalokból álló Exodus csapat.

Minden évben többféle szolgálatot vállalnak a fiatalok, idén se történt ez másként.

A falu gyerekeinek tartottak gyerekfoglalkozásokat, ami vetélkedőket, énektanulást, kézimunkát, történetmesélést foglalt magába, nagyon interaktív, a gyerekek figyelmét megragadó módon. Nagyon hálásak vagyunk, hogy a gyerekeink ilyesmiben részt vehettek.

E mellett pedig a fiataljainkkal is szerveztünk együtt programokat: angolórákat, családlátogatásokat, sőt, még festettünk is együtt.

Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki támogatott, s segített a programok lebonyolításában akármilyen módon.

Köszönet a Margittai Polgármesteri Hivatalnak, s az Exodus alapítványnak is!

 

stema

exoduslogo

Tanítványképző akadémia

Posted by on 2016. május 18. in hírek, média | 0 comments

Ifjaink is részt vettek az Exodus Tanítványképző Akadémiáján, erről Kajántó Beáta élesdi résztvevő írt egy beszámolót:

 

Azzal szeretném kezdeni ezt a beszámolót, hogy elmondjam: ez a Tanítványképző Akadémia az egyik legjobb dolog volt az életemben, ami eddig történt velem, de hogy az elmúlt fél évemben a leges-leges-legjobb, az biztos! A záró hétvégét megelőző alkalmakról is mindig úgy mentem el, hogy alig vártam a következő találkozást a vezetőkkel, Jim Brownnal és David Gilkinsonnal és a többiekkel, akikkel ott ismerkedtem meg és csodálatos barátaimmá váltak, de ez a legutolsó, három napos alkalom még felejthetetlenebb volt és minden elvárást felülmúlt!

A közös hétvége egy péntek esti közös vacsorával kezdődött, ahol összegyőltünk mind azok, akik együtt voltunk a fél éven át szinte havonta megtatott alkalmakon, majd a finom testi táplálékot gazdag lelki táplálék követte (ahogy ez mindig is volt Szutoron). Közösen visszaemlékeztünk az együtt tanultakra, arra, hogy milyen kell legyen a jó tanítvány, mire jók a kiscsoportos beszélgetések, a mentorálás, a nagyobb gyülekezeti alkalmak és hogyan lehetünk innovatívak és kreatívak az ifjúsági munkában. Szombat éjszaka a magyarországi csoport is csatlakozott hozzánk, ami számomra az egyik kiemelkedő pontja volt a Tanítványképzőnek, mert bár soha nem találkoztunk azelőtt, a Krisztusban testvérként közeledtünk egymáshoz, és mivel ők hitben és missziós munkában is tapasztaltabbak nálunk, nagyon sokat tanultam tőlük.

Mi is történt még a hétvégén? Együtt, a két csoport, szombaton kora reggel elindultunk meglátogatni egy pásztort és a nyáját, arra keresve a választ, hogy milyen is a jó pásztor. Mivel én kisvárosban lakom, sok pásztort láttam már életemben, de be kell valljam, hogy nagyon sok mindent tanultam ettől a munkájához kiválóan értő, mély hitű embertől. És akkor döbbentünk csak rá igazán, ahogy a saját szemünkkel is megtapasztalhattuk, hogy a Jó Pásztor soha nem hagyja ott az elveszett juhait és azok mindig biztonságban és vezetve tudhatják magukat. Este a szomszédban lakó Mária néni bizonyságátételét hallgattuk meg és a Szentlélek segítségével a nyelvi akadályokat leküzdve sikerült mindannyian megértsük, hogy szőlővesszőként a Szőlőtőből kinőve hogyan is teremthetünk sok és áldott gyümölcsöt az Ő dicsőségére.

IMG_7505A „tanulmányi kirándulsok” mellett természetesen nem maradhattak el a csapatépítő játékok sem, ahol rájöttünk, hogy vakon nem is olyan könnyű rombuszt formálni egy kötélből és azt is megtapasztalhattuk, hogy egyetlen rosszabb dolog van annál, ha valaki vakon halad a bozótban: az, ha vakvezető. De természetesen nem hiányozhattak a dicsőítések sem, szóljanak azok a tréning teremben, reggel hatkor a szobák ajtajában, a tábortűz mellett, vagy a hegy tetején, ahol a csúcsok visszhangozták az Áldom szent neved sorait, amit talán eddig is sokszor énekeltünk, de ilyen tiszta szíből talán még soha. A „kötelező” programon kívül a szobákban éjszakába nyúlóan tovább kerestük Isten jelenlétét és bizonyságot téve elmondtuk egymásnak életünk egy-egy meghatározó eseményét és akkor döbbentem rá igazán a közösség áldásosságára, mert társaim olyan kérdéseimre adtak választ, amelyekre már nagyon régen kerestem. A Tanítványképző előtt csak elképzelni tudtam, hogy milyen is a tökéletes keresztyén közösség, de itt meg is tapasztaltam azt.

A vasárnap volt az egész félévből a lejobb és egyszere a legrosszabb nap is. A legjobb volt, mert együtt elmentünk Kécre, ahol a kibocsátó istentiszteleten elindíottak minket a munkára és a legrosszabb, mert ez volt a tanítványképző utolsó napja és mind tudtuk már reggel, ahogy megébredtünk a gitár és az ébresztő csapat hangjára, hogy így, mind együtt, talán aznap találkozunk utoljára. Az istentiszteletről sokat igazából nem tudok mondani, de nem azért, mert nem lenne mit, hanem azért, mert nincsenek szavak leírni azt az áldásos együttlétet, amiben ott részem volt. Azelőtt még soha nem éreztem annyira biztosan, mint azon a délutánon, a Szetlélek jelenlétét. Mindnyájan egy családként, testvérekként vettünk Úrvacsorát, amely nem volt annyira kötött és ünnepélyes, mint a „normális” istentiszteleteken, de mégis, a maga egyszerűségével a legemlékezetesbbként marad meg az életemben. Végül az Élő Kövekkel való dicsőítést követően kivonultunk az udvarra megcsinálni az utolsó közös képeket és átadni az utolsó szoros öleléseket és azután mindennek vége lett.

Vagy inkább csak akkor kezdődött? Mások nevében nem beszélhetek, de számomra az a délután egy új kezdet volt, az egész Tanítványképző Akadémiával együtt. Mert ott olyan megerősítést, bátorítást, lelki táplálékot, tanítást, barátokat, testvéreket kaptam, amik határozottan és magabiztosan indíanak az útra. A félénkségem és visszahúzódottságom, amit az egyik alkalmon, amikor a hátrányosabb tulajdonságainkról beszélgettünk, első helyen említetem meg, mintha kámforként tűnt volna el azon a hétvégén és azóta sem mutatja jeleit.

Mi történt azóta? Eltelt három nap, és én azóta nem győzöm gyönyörködni Isten hatalmasságában és gondviselésében, azóta szüntelen Őt dicsőítem, minden gondolatomban Ő jár, Vele kelek, Vele alszok el és miatta mosolyodok el a nap különböző pillanataiban, mert eszembe jut az a végtlen szeretet, amit felém áraszt. És tudom, hogy ez a boldog állapotom nem fog elmúlni egyhamar, ahogy az Ő állandó gondviselése sem.

Áldom az Urat nap mint nap az Ő csodáiért és a Tanítványképző Akadémiáért, azért, hogy bár néha megpróbáltatások árán, de mindannyiunkat összegyűjtött, a vezetőket felhasználva tanított minket és minden pillanatban jelen volt. Az az istentisztelet valóban nem a vég volt, hanem valami újnak és jónak a kezdete!

IMG_7516

Érkeserű, Magyarkéc

Posted by on 2016. március 19. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

Lassan elérkeztünk az év eleji pörgésünk végére. Jó pár imaheti és egyéb szolgálatunk volt, ami bezsúfolta a programunkat, és tanított az áldozathozatalra Őérte. Be kell valljam – szerintem mindannyiunk nevében -, hogy ez nem egy könnyű feladat. Igaz, hogy minden egyes alkalom egy áldás volt Tőle, viszont előtte meg kell hoznunk azt a – sokszor nem egyszerű – döntést, hogy rászánjuk az időnket a szolgálatra.

Szóval a programunk lazulása ellenére ez a hétvége még eléggé a pörgés jegyében telt el. Két szolgálatunk is akadt. Igaz, hogy mindkettő “majdnem otthon” volt, de attól még energiaigényesek voltak.

Szombaton Érkeserűben vehettünk részt egy ifjúsági csendesnapon több mint 200 fiatallal. Ez az alkalom a találó ÉlesztŐ címet kapta, és érezhettük mindannyian, hogy ha nyitott füllel és szívvel voltunk jelen, akkor Ő valóban élesztgetett minket. A nap fókuszában található előadás is nagyon ütős volt, hiszen olyan aktuális témát feszegetett, mint a szer-, szerencsejáték, és más függőségeink. A legütősebb talán az volt benne, hogy egy fiatalember kiállt elénk, és őszintén, egyértelműen, ferdítés és magyarázkodás nélkül kijelentette, hogy ő játék-, és nikotinfüggő, valamint időszakos alkoholista. Egy ilyen kijelentés nem nagyon hagy nyugodni. Azóta is bennem van a felszólalása utáni döbbent csend.

Vasárnap hazai pályán, Kécben szolgálhattunk nemzeti ünnepünk margóján. Isten üzenete nem maradt el itt sem: Halott nemzet vagyunk! És ahogy Ezékiel látomásában sem éledtek meg a csontok maguktól, mi sem vagyunk képesek újból életre kelteni magunkat. Viszont ha Ő azt mondja akár a száraz csontoknak is, hogy álljanak össze, kerüljenek rájuk inak, izmok, hús, akkor az meg is fog történni! Ez pedig azt jelenti, hogy minket is képes kihozni a punnyadt, érdektelen, fásult életünkből. Sőt Ő a Lelkét adja nekünk, ami megeleveníthet, és általa nem csak éldegélni fogunk itt a Földön, hanem értelmes életet kapunk. Érte élni, Őt szolgálni.

Mi Érte élünk. Te?

Szeretettel,

a Kövek.

Désháza, Szatmár

Posted by on 2016. március 19. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

Már lassan nem győzőm írni a beszámolókat. Persze ez inkább hálára ad okot, hiszen Isten megadja, hogy ennyi helyre vihetjük magunkkal az Örömhírt.

Meg az is bennem van, hogy sokkal beszédesebb mostanában a Facebook-oldalunk. Rengeteg képet, sok videót, s hasonló érdekességeket találtok ott, szóval érdemes benézni 😉
Ugyanez a helyzet a hétvégi szolgálatainkkal kapcsolatban is. Ritkán került fel eddig ilyen sok dolog az alkalmakról, mint a legutóbbi két szolgálatról.

Szombaton Kálmán testvérünk mennyegzőjén szolgálhattunk, örvendezhettünk együtt az ifjú párral. Igaz, hogy nagyon fárasztó nap volt számunkra, de nagy szeretettel dicsőítettünk együtt a násznéppel, és örültünk, hogy többen is bekapcsolódtak az éneklésbe. Sok áldást kívánunk nektek innen is, Kálmán és Anikó!

Még aznap éjjel átutaztunk Szatmárra, ahol a Németi Egyházközség vendégházában kaptunk helyet a pihenésre. Igaz, hogy rövid volt, és majdnem mindegyikünk legszívesebben kihajította volna a telefonját az ablakon, amikor bekapcsolt az ébresztő, de mégis kaptunk erőt a naphoz. Egy kiadós reggeli után (amit a Puskás család hűtőszekrényének a kiürítésével értünk el.. Köszönjük Csaba és Sari!) siettünk beszerelni a Láncos templomba. Hála Neki sikerült időben készen lennünk, és annak ellenére, hogy a technika ördöge és a fáradtságunk is beleszólt az alkalom és a szolgálatunk lefolyásába, mégis áldott időt tölthettünk együtt az ottani testvérekkel. Nagyon hálásak vagyunk a bíztatásokért, amiket kaphattunk még az idősebb gyülekezeti tagoktól is. Sokat jelent számunkra.

Ezek után pedig egy óriási ünnepi ebéd fogadott minket, együtt a vendéglátóinkkal.

Köszönünk mindent, amit kaptunk a hétvégén (is): imákat, mosolyokat, öleléseket, bátorításokat, adományokat!

Találkozunk szombaton, Keserűben!

Szeretettel,

a Kövek.

A Szeretet Nagykágyán

Posted by on 2016. március 19. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

2016 hosszú februárja után a március első estéjét Nagykágyán tölthettük. Nem mondható el más róla, mint az, hogy Isten jelen volt az áldásával. Vagy mégis kereshetnék egy jobb szót is rá. Hiszen abban a körülbelül két órában túlzás nélkül legalább százszor elhangzott a “szeretet” szó (utólag nagyon sajnálom, hogy nem számoltam meg…). Kell-e ennél több? Ő mindenben a szeretetét mutatja nekünk, csak meg kell tanulni észrevenni. Nekünk tegnap este egy ilyen “bemutató” volt a kágyaiakkal való közösség. Nagyon feltöltött minket  az a rövid idő. amit ott tölthettünk. De persze nem csak a számunkra jónak tűnő dolgokban van benne Istennek a szeretete, de erről a témáról majd érdemes lesz onnan az örökkévalóságból visszanézni. Biztosan meglepő lesz.

A mi részünkről egy külön áldás volt, hogy végre újból együtt dicsőíthettünk trombitás testvérünkkel, Lórival. Régóta vártuk már, és végre összejött. Minden szubjektivizmus nélkül elmondhatom, hogy nagyon jól szóltunk vele együtt 😉 Reméljük, hogy Isten megtart bennünket együtt, és még sokáig szolgálhatunk Neki, mostmár trombitával is kiegészülve.

Köszönjük Nagykágya! Köszönjük, Istenünk!

Szeretettel,

a Kövek.

Újszilvás, Tápiószőlős, Pusztaújlak

Posted by on 2016. március 19. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

3 nap, 5 szolgálat:

  1. péntek de. 8:00 Újszilvás
  2. péntek de. 10:30 Tápiószőlős
  3. péntek du. 18:00 Tápiószőlős
  4. szombat de. 10:00 Újszilvás
  5. hétfő du. 18:00 Pusztaújlak

Bele sem gondoltam, hogy ilyen húzós lesz. Ezt nem dicsekvésképpen írom le nektek, hanem azért, hogy az én lelkem ne feledje el, hogy Ő mennyi jót tett velem (Zsolt 103,2).

  1. Fáradtak voltunk, korán reggel volt, egy rövid éjszakai pihenés után, de Ő mégis áldott közös dicsőítést ajándékozott nekünk, legalább 200 kicsi és nagy testvérrel.
  2. Soha nem kellett még ilyen gyorsan összepakolni, és eljutni a következő szolgálati helyre, és mégis sikerült időben befejezni mindent, és az ugyancsak népes és lelkes fiatal és gyereksereg éneklése által sok erőt “adott vissza” nekünk Az, Akiről és Akinek énekeltünk.
  3. Ide már elméletileg sokkal pihentebben érkeztünk, és nyugodtabb szívvel lehettünk együtt az összegyűlt testvérekkel, akik legalább olyan örömmel fogadtak minket, mint az előző két alkalommal a gyerekek.
  4. Ez már nem hajnal volt, az időkeretünk sem volt olyan szigorú, mint az előző 3 alkalommal, így legalább két és fél órát lehettünk együtt közösen játszva, dicsőítve, Őt hallgatva az egybegyűlt kis közösséggel.
  5. Igaz, hogy erre az alkalomra volt két napunk felkészülni, feltöltődni, viszont mégis éreztem, éreztük, hogy nem a mi erőnktől függött ez sem. Fáradtak voltunk, a hangunk sem volt “a régi”, de ahogy az igehirdetésben is hallhattuk, egyedül Isten az, aki jót tesz általunk, ha megengedjük Neki, mert magunktól nem vagyunk képesek rá.

Köszönjük a meghívást, szeretetet Nagy József Tiszteletes Úrnak, a tápiószelei, tápiószőlősi és újszilvási testvéreknek, Fazakas Ferenc és Eszter Tiszteleteseknek illetve a pusztaújlaki testvéreknek!

Köszönjük az imatámogatást, amit eddig is biztosítottatok! De nagyon kérünk, hogy tegyétek meg továbbra is, ha eszetekbe jutunk. A jövő hét is nehéz lesz, több szolgálattal, ahova nagy szeretettel megyünk, de szükségünk van arra, hogy tudjuk, Isten előtt van az ügyünk.

Áldott hetet nektek!

Szeretettel,

a Kövek.

December – Január

Posted by on 2016. március 19. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

Újabb bejegyzés, újabb bocsánatkérés… Azt hiszem nem titok előttetek, hogy annak ellenére, hogy nem írtam ide ki, rengeteg helyen megfordultunk az utolsó bejegyzésem óta, viszont be kell valljam, hogy a kényelmességem, és néha az időhiányom miatt nem írtam beszámolókat. Kérlek nézzétek ezt (újból) el nekem…

Szóval először is volt Karácsony (Krisztusra Hangolva Váradon, egy margittai kültéri koncert, 4 nagyon áldott karácsonyi koncert 80 fiatallal együtt dicsőítve: Margittán, Kécben, Szőllősön és Bagoson), aztán rövid szünet után elkezdtük az imaheti szolgálatokat (eddig Kisszántón, Hegyközpályiban, Érendréden), de még mindig van előttünk pár alkalom.

Egy biztos: ne az mutassa meg a hálánkat, lelkesedésünket, hogy milyen aktív a blog írója.

Köszönjük a meghívásokat, dicsőítéseket, és főleg az imatámogatást! Nagyon nagy szükségünk van a közbenjárásotokra, hiszen ha rajtunk múlna, sok minden nem menne ilyen jól (lásd ezt a blogot például).

Köszönjük! Sok áldást a mindennapjaitokra!

Szeretettel,

a Kövek

P.S.: És ITT egy kis kárpótlás azoknak, akik nem böngészik a Facebook oldalunkat, és innen várták a híreket.

Egyetemes Imahét Magyarkécen – 2016 – beszámoló

Posted by on 2016. február 23. in Gyülekezeti alkalmak, hírek, imahét, média | 0 comments

„… hogy hirdessétek nagy tetteit…” hangzik Péter első közönséges leveléből a 2016-os egyetemes imahét alapigéje, ami kicsiny közösségünkben január 31. és február 7. között volt megtartva. Isten kegyelméből áldásokkal teli alkalmakban volt részünk. E hét alatt, a közösség egy testként való működését is megtapasztalhattuk, amikor gyülekezetünk tagjai láthatóan vagy láthatatlanul végezték a szolgálatot. Gyülekezetünk kórusa és ifjai énekkel és versekkel szolgáltak, asszonyaink pedig finom ételekkel. Isten igéje pedig napról-napra a tanúságtétel témakörében szólt hozzánk.

1.napA hetet Rákosi Jenő, érmellék esperese kezdte a Máté 28, 1-10 verseivel. Igehirdetésében többször is kihangsúlyozta: hirdetnünk kell Isten tetteit,  hiszen Isten tulajdon népe vagyunk. Isten tetteinek hirdetése nem csak a lelkészek feladata, hanem az enyém, a tiéd is. Felvállalom-e Isten tetteinek a hirdetését?

2.nap

Hétfőn Vinczéné Pálfi Judit, Nagyvárad- Csillagváros lelkésze a 133. Zsoltár szavaival bíztatott arra, hogy legyünk készek az öröm hirdetésére. Isten igéjét elsősorban magunkon próbáljuk ki és a másik durva közeledését fogadjuk Isten közelségével, ami csak akkor fog menni, ha Isten közelségében maradunk. Hiszen minél távolabb vagyunk Tőle, annál messzebb kerülünk embertársainktól is. Örömöt csak akkor hirdethetek, ha bennem öröm van.

3.napKedden, Visky István, Fugyivásárhely lelkésze szolgált a Jeremiás 31, 10-13 alapján a tanúságtétel két alapvető feltételéről. 1. Légy jelen: csak az tud tanúskodni, aki jelen volt az eseményeknél. Tanúságtételünk akkor lehet hiteles, ha arról beszélünk, amit Isten a saját életünkben végzett el. 2. Beszélj: nem ér semmit, ha az én szívem tele van Jézus jelenlétével, de arról nem beszélek másoknak. Mond el „a szigeteknek”- hallottuk az igei felhívást; azoknak, akik elszigetelik magukat félelmeik, frusztrációik, stb. szigeteire. DE mit mondjunk el „a szigeteknek”? Három dolgot: Isten egy ítélő Isten; Van megváltás az ítélet alól; Örülj!

Február 3-án, szerdán, Bogdán Szabolcs krasznai lelkipásztor és a krasznai gyülekezet gyermekkórusa 4.napszolgált. Három nagy kérdésre kerestük a választ a Róma 10, 14-15 alapján. 1. Kiknek kell hirdetni az evangéliumot? Az ige azt mondja, azoknak hirdessük az evangéliumot, akik nem hisznek, valamint azoknak, akik nem hallottak róla. 2. Ki és hogyan hirdesse az evangéliumot? Az Istenben hívő ember, igehirdető is és nagyon fontos, hogy az igehirdető kapcsolatban legyen a Pásztorral. 3. Miért kell hirdetni az evangéliumot? Isten azért kéri, hogy hirdessük az evangéliumot, mert ez által kedvessé leszünk előtte és mások előtt egyaránt.

 

5.napJákóhodos lelkésze, Mikló István-Boldizsár által szólt Isten igéje csütörtökön az Apostolok Cselekedetei 2, 37-42-ből. A közösség megvalósulását úgy fogalmazta meg, mint a közös cél meglétét; majd egy kérdést szegezett a gyülekezet felé: Csináljuk-e már azt, amit ezerszer hallottunk? Fontos-e nekem a másik lelke, élete vagy el vagyok foglalva azzal, hogy a közösségben az én elképzelésim valósuljanak meg? Vizsgáljuk meg magunkat, hogy mi az, ami a közösségben nem velem, hanem általam történik.

6.napPénteken Id. Berke Sándor, tenkei lelkész tanítását hallhattuk az ünneplésről a 126 Zsoltár szerint. Megtudtuk, hogy a zsoltár a babiloni fogságból való hazatéréskor íródott. Egy igazi hálaadó zsoltár ez, ami arról beszél, hogy három dolog által nyilvánul meg ünneplésünk. 1. A szánk által: a szív túlcsordulásakor nem tud hallgatni a száj. 2. A szívünk által: Ha szívünk tele van hálával, sok más dolgot másképp látunk. 3. Kívülállók által: a kívülállók valahogy mindig lereagálják az Isten népe megnyilvánulását, beszélni fognak ünneplésedről.

7.napBogya Árpád, Lompért lelkésze és a lompérti gyülekezet énekkara szolgált köztünk szombaton. Az igei üzenet az Ézsaiás 62, 6-7 által szólt és erős imádkozásra hívta el a gyülekezetet. Azonban az ima erőssége nem abból jön, hogy én erősen imádkozom, hanem attól lesz erős, akihez imádkozunk. Vajon, amikor imádkozom, hiszem azt, amit kérek? A lelkész felhívta a figyelmünket, hogy mindannyiunknak őrállói feladatunk van: emlékeztetnünk kell Isten a nekünk tett ígéreteire. Miért kell Istent emlékeztetni? Azért, hogy magunkat emlékeztessük az Isten nekünk tett ígéreteire. Nekünk van szükségünk az emlékeztetésre. Én tudom-e, hogy hol van a helyem? Ha igen, akkor álljak oda és ne hallgassak, emlékeztessem Istent.

Imahetünk végül vasárnap délelőtt záródott az úrvacsorai szent jegyek kiosztásával. Veres-Kovács Attila, 8.napNagyvárad-Olaszi lelkész vezette gondolatainkat a Lukács 24, 13-34 által. Az események mindnyájunkat elragadnak, ha nincs jelen Jézus, hogy értelmet adjon nekik. Ha felismerjük Jézust, trappoljunk a többiekhez az örömhírrel, mint az emmausi tanítványok. De, ne feledjük, hogy az evangélium hirdetésére csakis Krisztus megbocsátása által válunk alkalmassá.

Legyünk Krisztus által bocsánatot nyert evangéliumhirdetők, a többiekhez trappoló tanítványok, akik nem tudnak nem beszélni, nem tenni.

 

 

Gergely Gabriella, szociális munkás

Egyetemes Imahét Magyarkécen – 2016

Posted by on 2016. január 28. in Gyülekezeti alkalmak, hírek, imahét, média | 0 comments

bannerimahet16

 

2016-os imahetünk január 31 és február 7 között kerül megrendezésre a Magyarkéci Református Templomban.

Szolgálattevők:

Vasárnap, január 31.: Rákosi Jenő, érmelléki esperes, Székelyhíd
Hétfő, február 1. : Vinczéné Pálfi Judit, Nagyvárad-Csillagváros
Kedd, február 2. : Visky István, Fugyivásárhely
Szerda, február 3. : Bogdán Szabolcs, Kraszna – szolgál a krasznai gyülekezet gyermekkórusa
Csütörtök, február 4. : Mikló István-Boldizsár, Jákóhodos
Péntek, február 5. : id.Berke Sándor, Tenke
Szombat, február 6. : Bogya Árpád, Lompért – szolgál a lompérti gyülekezet énekkara
Vasárnap, február 7. : Veres-Kovács Attila, Nagyvárad-Olaszi

Időnként fellép gyülekezetünk kórusa. Reménység szerint legalább egyszer velünk lesz az Élő Kövek is. Szeretettel várunk!

Új év

Posted by on 2016. január 28. in élő kövek hírei, hírek, média | 0 comments

Óévünket egy szokásos óévi istentisztelettel zártuk, mérlegelve kicsit az elmúlt évet, ami nem volt a legkönnyebb gyülekezetünk számára.

Január 1.-én ismét istentisztelettel kezdtük az évet. Jó volt Isten és a gyülekezet közösségében odaállni, s így indítani. Óriási áldás az, hogy adatik nekünk ez a lehetőség.

Hálásak vagyunk ezért!