Mindannyiunk reformációja 1517–2017

2017. május 31. | Kategória: hírek, média

A Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség Mindannyiunk Reformációja címmel szervezett egész napos ünnepséget szombaton a magyarországi Reformáció Emlékbizottság támogatásával.

A rendezvény házigazdája, Illyés Sándor, a Szatmárnémeti Evangélikus-Lutheránus Egyházközség lelkipásztora volt az úrvacsorás istentisztelet szolgálattevője.

Az ünnepi istentiszteleten Mike Pál magyarkéci (Bihar megye) református lelkipásztor hirdetett igét. Igehirdetésének módja újszerűnek tűnt az evangélikus-lutheránus, a református és az unitárius hallgatók számára. Mike Pál hangsúlyozta: Luther élete és munkássága arról szólt, hogy Krisztus világossága legyen a középpontban. Luther egy eszköz volt Isten kezében, egy eszköz arra, hogy megmutassa a hozzá visszavezető utat azok számára, akik eltávolodtak a krisztusi tanításoktól. Krisztus nem volt vallásalapító. Annyit mondott: jer, kövess engem! Így követték a tanítványok, az apostolok, később a reformátorok. Történelmi időket élünk ma is. A reformáció ötszáz éves. Újabb lendítő erőt nyertünk, nyerhetünk, bár az erős nem mindig próbálkozik. Ma is a hitben való megmaradásért kell harcolni. A reformáció harca kőkemény harc. Luthernek az erővel és a hatalommal kellett megküzdenie, ez a feladatunk ma is. Ebben a pusztító lendületben, amiben élünk, erősen meg kell mozdítani azt, ami megtart. Vissza kell formálni az életünket, meg kell kapaszkodni a gyökerekben. Nem kell eldobni azt, ami van, hanem meg kell változtatni. Beszélni kell arról, ami ötszáz éve volt, de a lényeg az, ami most van. Sokan azt hiszik, hogy a modern ember jobb, mint az ötszáz évvel ezelőtti. Nem jobb az ember, mert nem jobb a világ. Többet tudunk, de ezzel nagyobb a felelősségünk. A reformáció újraformálódás ahhoz, ami mindig volt és mindig lesz, csak elferdült. A reformáció azt mondja, hogy a teremtés óta van otthonunk, csak elhagytuk. Ezt az otthont Bábel óta próbáljuk visszaszerezni, de nem sikerül. Mi az egyházak feladata a következő ötszáz évben? — tette fel a kérdést az igehirdető. Ragaszkodni a gyökerekhez, mert csak a gyökerekkel való kapcsolattartás ad lehetőséget a megmaradásra. A vágott virág, miután elszakad a gyökereitől, egy ideig még él, de hamarosan elpusztul. Aki elszakad az otthontól, egy ideig még keresi az otthont, egy idő után viszont elvész a semmiben. Vissza kell térni a gyökerekhez! Sosem volt ilyen nagy lehetőség az evangélium hirdetésére, mint ma. A baj az, hogy nem élünk ezekkel a lehetőségekkel. A modern technika sok mindenben segít, a lélekkel viszont csak az ember tud foglalkozni, figyelmeztetett az igehirdető.

Illyés Sándor helyi evangélikus-lutheránus lelkipásztor az egyházfelekezete rövid történetét ismertette. Elmondta, hogy az 1900-as évekig Észak-Erdélyben és a Partiumban alig voltak evangélikus-lutheránusok. Az 1900-as népszámlálási adatok szerint Szatmárnémeti város 26 881 lelket számlált, abból 139 evangélikus-lutheránus volt. A szatmárnémeti gyülekezet az első jegyzőkönyv szerint 1908-ban jött létre, akkor 99 felnőttet és 36 gyereket számláltak. Az első lelkész Duszik Lajos volt, akit a nyíregyházi püspök helyezett ide. 1912-ben a város telket adományozott a gyülekezetnek templomépítés céljából. Az akkori hívek annyira szerettek volna templomot, hogy összegyűjtöttek annyi adományt, amiből építhettek volna egy kisebb templomot, de jött a háború, és a templomra szánt pénzt odaadták a magyar hadseregnek abban a reményben, hogy a győztes ország majd visszaadja a pénzt. 1923-ban Rigó János lelkipásztor került a gyülekezet élére, aki lelkileg felrázta a közösséget, majd ifj. Rédei Károly lelkipásztor 1930-ban vásárolta meg a Wolfenbüttel (Wesselényi) utca 36. szám alatti ingatlant, amely a jelen pillanatban is imaház és parókia. A gyülekezet az 1940-es években, Matos Pál lelkész idejében élte az aranykorát, akkor több mint ötszáz lelket számláltak. A második világháború idején többször érte bombázás a várost, és egy bomba a parókia udvarára is becsapódott, az épületek megrongálódtak, a gyülekezet saját erőből végzett felújítási munkálatokat. A leghosszabb ideig — huszonnyolc évig — Páter Gusztáv szolgált. Volt olyan időszak, amikor a lelkész Nagykárolyban élt, és onnan járt Szatmárnémetibe, 2000-től ismét Szatmárnémeti a központ. Jelenleg a szatmárnémeti és a nagykárolyi gyülekezetek összesen százötven lelket számlálnak.

Az istentisztelet végén leleplezték azt az emléktáblát, amelyen az egyházközségben eddig szolgált lelkipásztorok nevei vannak feltüntetve. Szünet után a vallásórás gyerekek (Loga Levente, Loga Szilárd és Jánk Kitty) Bora és Luther címmel adtak elő egy színdarabot, majd megnyílt az Evangélikus arcképcsarnok című kiállítás. A Bízz Band zenekar koncertje kellemes perceket okozott a hallgatóság számára, tanulságos volt Kiss Szabolcs apai református lelkipásztor Ellenszélben is megmaradni a hitben című előadása a gályarabokról.

 

 

Elek György

 

Forrás: frissujsag.ro